Gy 13

ďťż

Articsóka

Latinnév: Cynara scolymus L.
Családnév: Fészkesvirágzatúak családja (Compositae, Asteraceae)
A Földközi-tenger térségéből származó, nagy termetű, évelő növény, vastag, húsos gyökerekkel. Az első évben szárnyasán tagolt, ritkábban épszélű tőleveleket fejleszt, nyelük húsos, lemezük fonáka szürkésezüstös, a nemesített fajtákon csak kevés apró tövis képződik vagy egyáltalán nem található. A szárak a második évben fejlődnek, 150-180 cm magasak, elága-zóak, a szárlevelek is szárnyasak. Minden elágazás fészekvirágzatban végződik, ez nagy, kb. 10 cm-es átmérőjű, a fészekpikkelyek többé-kevésbé húsosak, a virágok lilák. Termése hosszúkás kaszat. Júliusban, augusztusban virágzik.
A kardi (Cynara cardunculus L.) szintén dél-európai, kifejezetten tövises, levelei és virágzatai kisebbek. Az articsóka fejlődésének elején igényel több nedvességet, később szárazsággal szemben ellenálló. Télen, összefüggő hótakaró hiányában, könnyen kifagy. A levelek gyors fejlődése évi 4-6 gyűjtést tesz lehetővé.

Hatóanyagai és felhasználása

Az articsóka levele (Cynarae folium) legalább 1% polifenolt és 0,2% flavonoidot tartalmazzon. Polifenoljai közül legfontosabb a cinarin, mely két kávésav- és egy kinasav- molekula között kialakuló észter. Emellett a kávésav egyéb származékait (ortodihidroxi-fenolokat) is tartalmazza. A flavonoidok a luteolin glikozidjai.
Kivonatainak négy fő hatását ismerjük.
1. Az epét hígabban folyóvá teszi (choleresis), mely ezáltal könnyebben ürül az epehólyagból. Hatást gyakorol a májparenchimára is, védi károsító anyagoktól. Állatkísérletekben fokozza a máj regenerálóképességét is.
2. Vizelethajtó (diuretikus), főképpen azonban a sóürítést előmozdító (saluretikus) hatással rerdelkezik, fokozza a nátrium- és a kloridionok ürítését anélkül, hogy lényegesebben befolyásolná a káliumkiválasztást.
3. Előnyösen befolyásolja a koleszterin anyagcseréjét, melyet mozgósít a szövetekből, majd elősegíti kiürítését a szervezetből.
4. Antibiotikus hatású a tápcsatorna egyes kórokozó baktériumaival szemben anélkül, hogy a normális bélflórát befolyásolná.
A levelekből készített gyógyteát 2-3 kávéskanálnyi aprított levélből készítjük 500 ml vízzel; a drogot mindig leforrázzuk (nem melegítjük fel a vízzel együtt), majd 1 percig főzzük, negyedóra múlva szűrjük. A fenti adag felét reggel, másik felét délután fogyasztjuk. Gyógyszeripari készítményeit máj- és epehólyag-bántalmakban rendelik: az epehólyag rendszertelen összehúzódásakor (biliaris dyskinesia), az epehólyag atóniás állapotaiban, idült epehólyaggyulladásban (cholecystitis), továbbá vastagbélgyulladásban (colitis), különösen erjedéses folyamatokban. A máj méregtelenítőképességének fokozására használják egyes élelmiszerek okozta allergiás állapotok, csalánkiütés (urticaria) esetében. Szabály, hogy előbb kisebb, majd fokozatosan emelkedő adagokat használjunk, a kezelés abbahagyása előtt ismét csökkenteni kell a hatóanyag mennyiségét. A kezelés 4-6 hétig tart, szükség esetén egyhetes szünet után ismételhető. Előnyösen társítható a borsmenta (Mentha piperita) leveleiből készült teával.
Az articsókából készült gyógyszereket nem javallják heveny epeúti folyamatokban, heveny májgyulladásban (akut hepatitis), veseelégtelenségben. Az articsókából cinaropikrintartalma miatt kesernyés ízű szeszes italok állíthatók elő. A konyhakerti növényként termesztett fajtákból, azok tisztított fészekörvéből különböző ételek készíthetők, a virágzatok nem tartalmaznak keserűanyagot.

Termesztése

Az ország délibb és nyugati részein termeszthető.
Az élelmezési célokra felhasznált fajtáktól eltérően a gyógynövényként termesztett articsóka fészekörve nem húsos. Kiválogatáskor a nagy levélhozamú egyedek mellett előnyben részesítik a tövisteleneket, de természetesen a fő szempont a megfelelő hatóanyagtartalom. Mély rétegű, áteresztő, tápanyagokban gazdag talajt igényel. Jól fejlődik hordalékos talajon azzal a feltétellel, hogy tartósabb szárazságnak ne legyen kitéve, főleg a fejlődés kezdetén, de állandóbb jellegű vízbőségnek sem.
Mélyszántáskor hektáronként 20 t istállótrágyát és P-50 kg/ha-t juttatunk a talajba. A levélgyűjtés során ajánlatos egyszer-kétszer a nyár folyamán N-30 kg/ha-t adni. Ha csak műtrágyát alkalmazunk, a mennyiségek: N-100, P-75, K-50 kg/ha. Magról szaporítjuk, tavasszal. A legmegfelelőbb sortáv 70 cm, a vetés mélysége 3-4 cm, a magszükséglet 4 kg/h.
Mihelyt a levelek végleges méreteiket elérik, megkezdjük a gyűjtésüket. A szedést kíméletesen végezzük, ne kopasszuk le a növényeket, mert ez károsítaná további fejlődésüket. A levélrózsa közepén levő fejletlen, fehéres leveleket nem szedjük le, ezek kétéves kultúraként áttelelnek, a talajmenti fagyok esetében szalmával, majd földdel betakarjuk, a fagyveszély elteltével, tavasszal szabaddá tesszük. A hozam 18 000-28 000 kg/ha friss, illetőleg 3000-4000 kg szárított levél. Szárítási hőmérséklet: 40-50 °C. A gyógyszeripar a friss leveleket is felhasználja.
A legértékesebb vetőmagot a fővirágzatról nyerjük és azokról az egyedekről, melyekről leveleket nem gyűjtöttünk. Teljes elvirágzás után a fészkeket lefelé hajlítjuk, hogy ne gyűlhessen össze bennük az esővíz, majd levágjuk, néhány napig utóérésnek vetjük alá.